Az utolsó ember (1924)
Az utolsó ember (1924) - Dráma Filmek 90 percek. El último, La última carcajada, O Últimos dos Homens, The Last Laugh, 마지막 웃음, 마지막 사람, Viimeinen mies, 最后一笑, Det sista skrattet, Sista skrattet.... Szöveg nélküli. Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg. hotel, uniform, rain, cigar smoking, inheritance, gossip, silent film, imagery, noisy neighbor, bible quote, tip, porter, german expressionism
felszabadított: Dec 23, 1924
Runtime: 90 percek
Műfaj: Dráma
Csillag: Emil Jannings, Maly Delschaft, Max Hiller, Hans Unterkircher, Hermann Vallentin, Emilie Kurz
Crew: F. W. Murnau (Director), Karl Freund (Director of Photography), Erich Pommer (Producer), Carl Mayer (Screenplay), Giuseppe Becce (Music), Robert Herlth (Art Direction)